Felmerülhet a kérdés, hogy értünk be együtt, amikor én 15km-rel kevesebbet mentem.
A következők történtek: az északi parton kezdtünk és nyomtuk szorgalmasan a kilométereket, de egy nehezítő tényező; a majdnem folytonos emelkedés volt. Ezt sajnos nem tolerálta végig a combizmom és önálló életet akart élni. Amikor ezt először tudtomra adta, azt hittem beszarok, úgy fájt. Így kevésbé erőltetett menetben mentünk tovább. Pár pihenőt útba ejtve, végül Keszthelyen ebédeltünk. Itt találkoztunk a Sallai családdal, akik addig kérésünkre beszereztek izomlazítót. Az ebéd és a kenegetés utáni 15km-t én autóval tudtam le. Horti Zsuzskával és a legkisebb Sallaival, Vincével kerekezett. Utána én is csatlakoztam a menethez. Még Zsuzsi jött velünk egy kicsit, ezt követően Hortival újra kettesben folytattuk az utat. Lényeges még, hogy Darabosnénél ittam epres shake-et. Erről szegény Dávidot mms-ben értesítettem is, aki mint majdnem minden szombaton, ki se látszott a kamera mögül.
Kellemesen elfáradtunk. Itthonról hiába indultunk 1/2 6-kor a végén csak este 1/ 4 10-re értem haza. Még így a béna lábammal és a Badacsony dombjaival is sikerült egy 19-es átlagot mennünk.
Az érkezés:
Innen indultunk:
Első pihenő:
A közértnél kb. 50km-el a vége előtt:
Az én végem:
Horti vége:
A jónak mondható átlag:
Az én végem:
Horti vége:
A jónak mondható átlag:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése