Az első korsó. Fárasztó nap volt, ennyit megérdemel az ember. Utána persze jöhet a család. Az asszony már biztosan kész a vacsorával. Jó asszony, rendes feleség. Csak ne azt a trampli pongyoláját hordaná állandóan... Hű, ez gyorsan lecsúszott...
A második korsó. Az élet szép is tud lenni. Azért annyira nem, mint az a kis szőke a másik asztalnál.. Még a fenekükön a tojáshéj, de már tudják, mitől döglik a légy. Feszül rajtuk a nadrág, festik magukat! Bezzeg a mi időnkben... Az iskola környékére se engedték volna így. Pedig igaz, ami igaz, nem rossz...
A harmadik korsó. Az étel megvár. Nem romlik az el olyan gyorsan... Amit a szervezet megkíván, meg kell adni neki. Frázis, de tény. Akkor dumáljon az asszony, ha olyan nehéz napja lesz, mint nekem volt ez a mai. Inkább adjon hálát istennek, hogy legalább nekem van munkám. Józsikám, még egy ibrikkel!
A negyedik korsó. Szerencsére időben megkaptam a fizetést. Holnap megtankolom a kocsit, aztán elugrunk az anyósékhoz. A boszorkány! Nekem szeretne dirigálni, mikor még az urát sem volt képes kordában tartani. Meg is látszik a vén korhelyen. Anyám kitaposta volna apám belét, ha az annyit vedelt volna, mint az apósom.
Az ötödik korsó. Nem is olyan rossz a kis szőke... De mit akar mellette az a suhanc? Túl fiatal hozzá. Mit tudják ezek a kis cafkák, mi a jó nekik! Próbálták már érett férfival? A fenét! Majd én megmutatnám neki, utána szóba se állna mással...
A hatodik korsó. Az élet szép. Kifejezetten. Lehet, hogy holnap elviszem a családot egy jó kis helyre. Megebédelünk, sétálunk. Néhány ezresből megúszom, ha nem akarnak süteményt is enni. Az úgyis hizlal. Így is olyanok; akár a disznó. Örökké a hűtőt nyitogatják. Az a kis szőke viszont határozottan csinos.
A hetedik korsó. Itatja magát ez a söröcske. Folyékony kenyér, valóban. Kinek kell még a vacsora is? Zabáljátok meg nyugodtan, apátok jól érzi magát itten. Józsikám, még egyet, kérlek alássan!
-Tari Ottó írása a Maláta sörirodalmi és kocsmakulturális folyóirat utolsó számában 2001. február 16-ikán jelent meg.-
