az első autónk.....

Soha nem gondoltam volna, hogy ez a bejegyzés valaha megszületik,de most,hogy eladtuk az első autónkat, a szeretett Mazdát mindkettőnkben űr támadt. Amit valószínűleg az új autó betölt, de most még nem.
Amit szintén nem gondoltam volna, hogy ennyire kötődhet egymáshoz ember és gép. Egy élő organizmus és egy használati tárgy.
Az egész történet 2003-ban kezdődött, amikor is a honvédség utáni kényszerpihenőm alatt, mivel megszűnt az akkori munkahelyem, elkezdtem a jogsit. 2003 szeptemberére már rendelkeztem az okmánnyal. Aztán kezdődött a keresgélés. Először úgy volt, hogy barátoktól veszünk, de ami lett volna, a vétel előtt csúnyán összetörték. Az egy Nissan volt. Akkori fejjel még sok autó tetszett, már már főleg japán párti vagyok. A következő lehetőség, hogy újdonsült munkahelyemtől veszünk autót, de mikor cserélték, a 200.000 km-es futás elriasztott ettől.
2003 végén apósomék kocsit cseréltek. Akkor elindult bennem is valami, most már kell autó. Ihletet a Mazdához onnan merítetten, hogy a Felföldi Petiéknek is ilyen autója volt, vezethettem kicsit és sok jót is hallottam róla. Több jármű megtekintése után meglett Ő, a Mazda. Egy volt kollégám kisért el mikor el lehetett már hozni az átírás után. Zoli kiállt nekem a kereskedésből, hogy ne törjek össze senkit és segített tankolni is. Aznap valami hihetetlen érzés kerített hatalmába, hazavezettem egyedül.

itt még a mienk :)

5 évet volt nálunk, az alatt sok kalandunk volt vele, sok helyen jártunk, szinte családtag lett a gép. El ugyan nem neveztük, de most már bizton állíthatom, kötődtünk hozzá.Örömömre nem a kereskedésé lett, hanem egy baráté aki szintén friss jogsival élete első autójának vette. Remélem sok olyan szépet és jót megél vele, mint amit mi.