a nagy utazás 3.nap péntek 2010-05-07 (Kijev)

Kijev Ukrajna fővárosa. Egy város, ami hasonló, mint Budapest, de mégis teljesen más. Hogy mik a különbségek? Biztos mindenki arra gondol, hogy Budapest szebb, tisztább, jobb. Sajnos meg kell cáfolnom ezt. Mindenki azt hiszi, hogy keletebbre csak sz*rabb lehet minden, mint nálunk. Lassan azt kell mondanom; a volt Szovjetunió tagállamai lehagynak minket a fejlődésben. Kitűnő példa erre Észtország. De most térjünk vissza a városhoz, ami szállást adott nekünk, amivel együtt pulzálhattunk.
Kijev haladó város, ami őrzi a régi értékeket. A haladó alatt a modern építkezésekre gondolok. A Kelet, ami úgy néz ki, mint a Nyugat. És hogy mik a régi értékek? Olyanok, amit sajnos Magyarország már nem mondhat magáénak, azaz tisztaság, rend, fegyelem és barátságos, segítőkész emberek.
De térjünk is vissza a megérkezésünk napjára: ugye a hotelból immár frissen útnak indultunk, teljesen céltalanul, hogy bevegyük a város egy részét. Külföldön általában nyugtalan vagyok, ha csak úgy megindulunk a semmibe, ráadásul úgy, hogy el sem tudjuk olvasni, hol vagyunk (a cirill betűk miatt), itt mégsem kerített ez az érzés hatalmába. Nyugodtan koptattuk az utcákat, utaztunk a mertón, mintha mindig ezt tennénk, olyanok voltunk mint bárki. ( "Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak")
Mint már említettem az emberek barátságosak, viszont nagyon lassúak, már nem a közlekedést tekintve, hanem egyszerűen ott van idő mindenre. Nem kapkodnak, nyugodtak, ami egy magunkfajtának kicsit idegesítő és furcsa. Ott teljesen normális volt, hogy bárki, aki útbaigazított 5-10 percig nézegette a térképünket, pedig mi már rég mentünk volna. Az emberek nem ismerik a várost ahol élnek. Ez volt az első benyomásunk, mert sosem tudták egyből megmutatni hol vagyunk. Kicsit belegondolva ők is zavarban lehettek egy latin betűs térkép láttán. :)
A város néhol monumentális. Ilyen például a főútjuk (mint nálunk az Andrássy út) és a mellette lévő járda, ahol elférne még simán két sáv.

a főutca:

a főtér egyik fele:

a főtér másik fele:

Ahogy már írtam, mindenütt tisztaság, a régi épületek gyönyörűen fel vannak újítva, öröm sétálni az utcákon. Kijev nagyon gazdag, mutatja ezt a luxusautók hada amit láttunk, meg az állapotok, nagy építkezések stb...Első napon beleütköztünk, egy katonai felvonulásba. Először nem tudtuk mi lehet, később kiderítettük, hogy vasárnap lesz a győzelem napjának a 65. évfordulója és éppen a díszünnepség főpróbájába csöppentünk. Sok száz kattogtatás után elindultunk csak úgy valamerre. Kis bóklászás után egy kis parkba jutotottunk ami a Dinamo Kijev futballstadion mellet terült el. Meglepődve láttuk, hogy egy ilyen nagynevű csapatnak nem nagyobb a pályája a kerületünkben lévő Volán stadionnál, amit már ma REAC pálya néven emlegetnek.

a stadion:

Tovább utaztunk a metróval. Elérkeztünk egy helyre, ahol olyan jármű közlekedik mint nálunk a budai sikló. A megállót megjegyeztük, hogy másnap ezt biztos ki tudjuk próbálni.

az ottani metróvonalak is hasonlóak mint a mienk:

Ezután visszatértünk a szállásra. A hotelben, ahol laktunk a szálláshoz járt reggeli is. Nagyon meglepődtem a füstölt lazaccal teli tál láttán. Azért ez mégis csak egy 3*-os szálloda volt. Reggeli után dolgunk végeztével útra kerekedtünk. Első megálló természetesen a sikló volt.

a sikló kívülről:

és bentről:

Nálunk ez a közlekedési látványeszköz nagyon drága. Ott ez is kb. 50 forintért vitt fel minket a kis dombra, amin egy Városligethez hasonló kis park terült el. Innen szép kilátás nyílt a Dnyeperre, ami kettészeli Kijevet, úgy mint a Duna Budapestet. Miután kicsit megpihentünk a parkban, folytattuk utunkat.

a Mihály dombról:

pihenő a parkban:

a székesegyház:

A következő látványosság a székesegyház volt, nagyon szép épület. Miután kikeveredtnk ebből a negyedből a főtérre a kijevi Csernobil múzeum felé vettük az irányt. Na ezt nem volt könnyű megtalálni, többen is elirányítottak másfele, de a végén hála egy 12 éves forma lánynak megtaláltuk. A múzeum nagy hatással volt ránk. Látszott benne, hogy nem kis pénzt fordítottak a kiállítás elkészítésére, amit egyébként a Japán kormánytól kaptak. A lélegzetelállító tárlat belépője mégis csak összesen átszámítva kb 280 forintba került. Visszaúton a szállóba megkóstoltuk az ukrán sört, ami finom. Edi evett borscsot(céklaleves,sertéshússal), ami az egyik nemzeti ételük. Este még bevásároltunk a Billában a másnapi várva-várt nagy útra. Későn értünk vissza a hotelbe. Egy jóleső fürdő után jó lett volna aludni, de Edvárd nagyon fel volt spannolva a következő naptól.....